Janda Iván (1923-2007). Pozsonyban született (1923. július 3.). Gyermekkorát a Nyitra melletti Nagylapáson töltötte, ahol édesapja kántortanítóként működött. Az alapiskolát Nagylapáson végezte, Nyitrán kezdett gimnáziumba járni, majd a pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett. (Tanárai: Schleicher László, Szalatnai Rezső, Németh István László, Eugen Suchoň, Albrecht Sándor.)

17 évesen megszervezte és vezényelte a főiskolások és középiskolások 100 tagú vegyeskarát. A pozsonyi Comenius Egyetemen testnevelés-földrajz szakon tanári diplomát szerzett. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán elvégezte a zenei nevelés szakot. Kiváló sportoló volt, 1942-ben szlovákiai bajnok volt középtávfutásban. 1000 méteren elért eredményét tíz évig senkinek nem sikerült megdöntenie. 1950-ben a pozsonyi Magyar Pedagógiai Gimnázium tanára, 1954-től igazgatója lett. 1959-től nyugdíjba vonulásáig (1986-ig) a Pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium igazgatója volt. 1950-től a Magyar Pedagógiai Iskola (Gimnázium) vegyeskarát, 1954-től 1961-ig az Ifjú Szívek énekkarát vezényelte.

A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának alapító karnagya. Legfontosabb elismerései: Példás Pedagógus (1967), a Csemadok-érem arany fokozata (1975), a Kultúra Kiváló Dolgozója (1977), Pozsonyért emlékérem (1997), Pro Cultura Hungarica (2000), a Katedra Társaság Életmű-díja (2002).

Szíjjártó Jenő (1919-1986). Gölnicbányán született (1919. július 17.). A Szíjjártó család 1904-ben költözött Budapestről a Felvidékre, és a trianoni határváltozások után is Szlovákiában maradt, de nem kapott állampolgárságot. Szíjjártó Jenő az alapiskola elvégzése után (állampolgárság hiányában) nem tanulhatott tovább. 1928-ban Nyitrára költöztek. Magánszorgalomból, kölcsönzongorán gyakorolva (1937-től mint a nyitrai zeneiskola növendéke) készült arra, hogy egyszer majd a pozsonyi konzervatórium diákja lehessen.

Erre csak 1941-ben kerülhetett sor, amikor a család minden tagja állampolgárságot kapott. Alexander Moyzesnél tanult zeneszerzést, majd a második világháború további éveiben a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. (Tanárai: Visky János és Ditrói-Csiba József.) Budapest ostromát Újpesten vészelte át. Az átélt borzalmak annyira megviselték, hogy csak a gondos ápolás menthette meg életét. A háború után visszatért Nyitrára, édesanyjához. Itt kezdte karmesteri pályáját.

Tanulmányait a pozsonyi Konzervatórium karmester-szakán Kornel Schimpl tanítványaként fejezte be (1948-51). 1951-től a Csehszlovák Rádió zenei rendezője volt, majd 1953-54-ben a Csemadok Központi Bizottságán dolgozott. A Népes együttes művészeti vezetője és házi zeneszerzője volt. Amikor a hatalom megszüntette a Népest, a Csemadok apparátusában, majd a Népművelési Intézet zenei szakelőadójaként tevékenykedett.

Ebben az időszakban több mint 500 népdalt gyűjtött. Ekkor írta legismertebb népdalfeldolgozását, az Esti hangulat Zsérént is. Az Ifjú Szívek dal- és táncegyüttes létrehozásában is közreműködött. Jórészt Szíjjártó Jenőnek köszönhető, hogy 1964 novemberében megalakult a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Visszakerült a Csehszlovák Rádióhoz, ahol 1984-ben történt nyugdíjazásáig zenei rendezőként dolgozott. 1986. július 28-án hunyt el Pozsonyban. Körülbelül hatvan művet komponált.

Ág Tibor (1928-). Pozsonyban született (1928. április 13.). Tízéves korában kezdett hegedülni, majd egy évvel később a városi zeneiskolában Albrecht Sándor tanítványaként tanult zongorázni. Évekig csellózott és klarinétozott is. Járt az orsolyák tanítóképzőjének gyakorlóiskolájába, háromnyelvű elemibe, polgári fiúiskolába és kereskedelmibe. A családot 1945-ben a magyarok gyűjtőtáborába, Ligetfalura deportálták, ötvenkilós csomaggal, ahonnan kijutottak Magyarországra. 1946 februárjába a zöldhatáron visszaszöktek a táborba. A tábort 1946 nyarán oszlatták fel. A hontalanság éveiben nem járhatott iskolába.

Az állampolgárság megszerzése után (1949. augusztus 1-jétől) a Csemadok Központi Bizottságának alkalmazottja lett. Az 1950-ben megnyílt magyar Pedagógiai Gimnáziumban a felvételi vizsga alapján a 4. évfolyamba sorolták. 1951-ben érettségizett. 1951 és 1953 között a Komenský Egyetem zenetudomány-néprajz szakán tanult, de 1953-ban a NÉPES művészeti vezetője lett. Feloszlatása után az Ifjú Szívek Dal- és Táncegyüttes karnagya, majd igazgatója lett. 1962-ben a dunaszerdahelyi Járási Művelődési Központba került, 1963 óta Nagymegyeren él. A hetvenes években a Nyitrai Pedagógiai Fakultás Magyar Tagozatán intonációt és karvezetést oktatott.

Ág Tibor több mint 16 000 népdalt gyűjtött a Csallóköztől Bodrogközig elnyúló hatalmas területen. Számos előadást tartott a Csehszlovák Rádió Magyar Adásában, több népzenei tárgyú publikációja jelent meg. A hatvanas években sorra alakultak a kórusok. Ág Tibor 15 (!) kórusnak lett a vezetője. Ott volt a CSMTKÉ bölcsőjénél, és egy bő évtizeden keresztül vezényelte a kórust. Legfontosabb elismerései: a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli elnöke (1989-től) és Néprajzi Munkaközösségének vezetője (1993 óta), Nemzetközi Kodály Emlékérem, Nyitott Európáért-díj (kilencvenes évek eleje),  az Esterházy Alapítvány Pro probitate kitüntetése (1998), Posonium Életmű-díj (2001), a köztársasági elnök Ľudovít Štúr-díjának harmadik fokozata (2002).

Schleicher László (1908-1999). Pozsonyban született (1908. március 30.). Népiskolába (1914-1918), majd reálgimnáziumba (1918-1926) járt Pozsonyban. A Szlovák Egyetem Bölcsészkarának hallgatója lett (1926-1935), ahol magyar-latin-zenei nevelés szakon szerzett diplomát. 1935-től az érsekújvári, 1938-tól a pozsonyi magyar gimnázium tanára volt. Hegedű-zeneszerzés és karmester szakon a konzervatóriumban tanult (1946-1950). (Tanárai: Gustav Náhlovský, Eugen Suchoň, Ján Cikker, Kornél Schimpl).

1959-ig a belvárosi zeneiskola tanára volt, ahonnan egyházi tevékenysége miatt elbocsátották. 1960-tól nyugdíjazásáig a somorjai, majd 1698-tól a pozsonyhidegkúti zeneiskolában tanított hegedűjátékot, zeneelméletet és kamarazenélést. A pozsonyi Népművelési Intézetben szervezett karnagyképző tanfolyam vezetője és szakelőadója volt (1959-1975). A CSMTKÉ-nak alakulásától 1972-ig volt karnagya. 1999. január 17-én hunyt el Pozsonyban.

Termékeny zeneszerző volt. Számos népdalfeldolgozást írt, hangszeres művei között egyaránt találunk orgonára, zongorára, hegedűre, oboára, fagottra, kamarazenekarra komponáltakat. Publikációiban főleg a karvezetés kérdéseivel foglalkozott. A Liszt Ferenc Társaság alapítója, főtitkára és zenei szakelőadója volt. A Cseh Zenei Társaság Régizenei Társulatának is tagja volt. Legfontosabb elismerései: Liszt Ferenc emlékplakett (1981 - Sopron, 1983 és 1986 - Budapest, 1979 és 1989 - Szekszárd, 1986 - Kalocsa), Csemadok-emlékérem ezüst fokozata (1986), Kodály Zoltán emlékplakett (1969 - Galánta, 1985 - Budapest, 1979 és 1989 - Somorja).

Tamási László (1954-). Győrött született. Zenei tanulmányait s győri Liszt Ferenc Zeneiskola zongora tanszakán kezdte, (tanára: Pozsgai Ferencné) a győri Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta (tanára: Bodonyi Anikó). Győri éveiben meghatározó szerepet töltött be Jáki Sándor Teodóz bencés tanár, karnagy, aki a gregorián zene, a népének és a népzene ismeretébe vezette be. Főiskolai tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatán végezte (1974-1977).

Sorkatonai szolgálata idején Tinódi Férfikar néven kórust szervezett. A Felsőfokú Karvezetőképzőt Párkai Istvánnál végezte (1982-86), majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Kollár Évánál szerzett egyetemi diplomát (1995). A Debreceni Tanítóképző Főiskola oktatója volt (1977-1990). 1990 óta a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán tanít Nyíregyházán mint főiskolai adjunktus. A Debreceni Egyetem Konzervatóriumában félállásban karvezetést és partitúraolvasást oktat (ugyancsak főiskolai adjunktusként). A Debreceni Kölcsey Kórust 1979-ben alapította. A kisújszállási Phoenix Kórust és a debreceni Canto Armonico Énekegyüttest is vezényli. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának 1993 januárjától 1996 decemberéig volt karnagya. Legfontosabb elismerései: Alternatív Pro Urbe Díj (Debrecen, 2000), alkotói ösztöndíj (Debrecen, 2002).

Sapszon Ferenc (1929-2011). Szegeden született (1929. december 14.). Itt érettségizett (1948) és itt kezdte karnagyi pályafutását is. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énektanár- és karvezetőképző szakán Vásárhelyi Zoltán növendékeként kitüntetéssel diplomázott (1950-1957).

Ezt követően másfél évig az Állami Férfikarnál dolgozott az Országos Filharmónia ösztöndíjas karnagyaként. Innen 1958 októberében került a Magyar Rádió (és Televízió) Énekkarához, amelynek 25 éven át (1966-1990) volt karigazgatója. 1991 óta nyugdíjas. Nyugdíjba vonulása után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Konzervatóriumának volt karvezetéstanára (1990-2002). 1945-től - megszakítás nélkül - vezet öntevékeny énekkarokat:  a László Kórház Énekkarát (későbbi nevén Semmelweis Kórus) (1952-1985), a Könnyűipari Minisztérium Bartók Kórusát (1964-1978) és a Budaörsi Pro Musica Kórust (1984-). 1997 januárja óta a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának vezetőkarnagya.

A Rádiókórussal Európa sok országában hangversenyezett. Több száz rádiófelvétel készült vezényletével- karigazgatásával. Kortárs magyar szerzők műveinek sokaságát mutatta be a Magyar Rádió Énekkarával. A Francia Rádió stúdiójában és vendégkarnagyként a Berlini Rádió Énekkarával Berlinben is készített hangfelvételeket. Több zenei társaságnak is tagja. Rendszeresen zsűrizik magyarországi és külföldi kórusversenyeken. Legfontosabb elismerései: Liszt Ferenc-díj (1972), Érdemes Művész (1982), Bartók-Pásztory-díj (a Rádiókórussal, 1985), Kiváló Művész (1989), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (Polgári Tagozat, 1994), Budaörs Díszpolgára (1994), Bartók-Pásztory-díj (egyéni, 2002), Hauser József Városi Közművelődési Díj (Budaörs, 2004).

Tóth Árpád (1982-) 
Vendégkarnagy

Budapesten született, ének-zenetanárként, karvezetőként és zeneelmélet-tanárként végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Jelenleg fejezi be tanulmányait a Zeneakadémia DLA doktori programjában. A 2005-ben megrendezett első magyar karvezetőverseny győztese és közönségdíjasa, valamint a 2007-es Budapesti Nemzetközi Karvezetőverseny különdíjasa.

Magyarországon a Halastó kórus, a Csíkszerda, valamint a Solymári Férfikar karvezetője, emellett pedig a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában vezeti az énekkart, valamint oktat ének-zenét és kultúrtörténetet. Erdélyben a Kavalkád együttes, Felvidéken pedig a Csábi Fábián Dalegylet, valamint a Hajnalok Völgye - Kortárs Kórusfesztivál művészeti vezetője, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának pedig magyarországi vendégkarnagya. A Komáromi Nyáriegyetem, valamint a németországi Deutsche SchülerAkademie állandó meghívott előadója, de rendszeresen tart pedagógus továbbképzéseket Szlovákia-szerte.

Munkáját 2009-ben Vass Lajos emlékplakettel, illetve Artisjus előadói díjjal is elismerték. A számos általa dirigált ősbemutató mellett maga is komponál, kórusművei mindegyike amatőr együtteseknek készül. 2010-ben jelent meg első szerzői CD-je, melyen a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának tolmácsolásában Koncsol László Csontok című versciklusára íródott a cappella szertartása hallható.